Oleg naplója: Nincs új a hold alatt, azaz egy szar este még szebb folytatása

Lehetne-e annál szebben kezdeni az éjszakát, hogy bekapok egy akkora jobbost, ami majdnem letépte a fejem?

   Gillis ugyanis legfinomabb eszköztárát bevetve fejezte ki véleményét az első éjszakámról. Igazi úriember módjára kent fel a falra, majd atyai szeretettel addig verte a pofám, amíg meg nem ígértem neki, hogy még egyszer nem robbantom fel fél Amszterdamot.

   Mire rendbe szedtem magam és elindultam a Palota felé sikerült beszerezni az egyik hozzánk csapott tag elérhetőségét, akivel Anders fel is vette a kapcsolatot, mivel lepasszoltam neki a telefonálgatás dicsőséges feladatát. Mikor megérkeztem, csak fél szemmel tudtam megszemlélni a két fazont. Egy elegáns csávó, aki teljesen okésan nézett ki és egy furcsa fazon. Utóbbi az előbbihez hasonlóan öltönyben volt, azonban szinte ordított róla, hogy nem ez a szokásos öltözéke, főleg, hogy a jobb lábán egy olyan szorító volt, amit a biciklisek használnak. Anders meg jobban összeszedte magát, mint ahogy én magamat. Rendesen azonban esélyem se volt őket megfigyelni, ugyanis megmozdulni sem nagyon mertem, ugyanis mellettük ott voltak a nagyágyúk. Az elragadó udvarmesterhez volt szerencsém és az elsőszülöttemhez is. Mellettük volt egy pszichopatának tűnő Erzsébet királynő és nem az újfajta verzió, hanem a középkori. Ott volt még Anders atyja, aki egyszer rám nézett és rögtön láttam, megakar ölni. Mellettük XXI. századi titkárnő/üzletasszonynak tűnő negyedik elsőszülött üdítően visszafogott látványt nyújtott a társaihoz képest. Természetesen a célpontjuk én voltam, szépen kifaggattak, majd megállapították, hogy Anders megszívta...de nagyon. Vérkötelék a Samedivel. Én meg azt hittem rosszul jártam a kora esti veréssel, pedig kaptam egy olyan jobbost, hogy még akkor sem tudtam gyorsan jobbra forgatni a fejem.

   Ezek után történt meg az összeismerkedés a kotériával, akikkel egy évet és egy éjszakát, azaz most már csak egy évet kell közösen eltölteni. Nézzük csak: Anders, a tipikus maffiózó. Mellette ott van Herbert, egy hippi fazon és coffee shop tulajdonos. Biciklivel. Vámpír-bicikli. Lehet, hogy füves, de ez nekem ettől függetlenül sok (jól láttam, hogy a keze alatt egy megerősített könyökvédő van???). Hm...tényleg, egy vérszívó tudja egyáltalán élvezni az anyagot? A csapat utolsó tagja Marco egy sztriptízbár tulajdonos. Első ránézésre neki van leginkább helyén az esze, az üzlete elég szép és igényes, a felhozatal dolgozók szintjén meg elég jó ízlésre utal.

   Ekkor érkezett meg a szetita, akit négyünkre kiszabott feladat célszemélye volt. A kígyó úgy látszik ezzel teljesen tisztában van és a legnyugodtabban besétál hozzánk és kijelenti: megakar velünk egyezni. A tárgyalást leginkább Marco vezette, én párszor bekapcsolódtam, a többiek pedig hellyel-közzel asszisztáltak. Végeredmény: az egyiptomi lelép a lehető legkisebb veszteséggel, mi pedig rátehetjük a kezünket a területére...megfelelő összegért. Ja és amúgy meg még a ránk hárított feladatot is teljesítettük. Hiába tudtam, hogy a Szerencsen kiesésével meggyengült a helyzete, ettől függetlenül elég nagymenőnek tűnt. Jobb, hogy lelépett... 

        

Herbert: Kedves naplóm 1. éjszaka

Kedves Naplóm! 2013.01.12 22:30

Ma fognak bemutatni! Kíváncsi vagyok, milyen arcok lesznek ott.

Fontos a ma este, valószínűleg sokan lesznek.

Bár elég pazarlóan van felépítve az a palota…még biciklitárolójuk sincsen.

De ki vagyok én, hogy ilyen dolgok felett ítélkezzek

----

01:26

Nah, ez is megvolt! Ennyi vámpírt testvért egy helyen!

Egy eléggé bűbá lenyűgöző hölgy mutatott be a Hercegnek. Theonis. Az a kisugárzás! Hihetetlen, milyen hatással volt rám!

Na de, akit velem együtt mutattak be…Marco. Őt egy bizonyos Izabella mutatott be. Hűha4 Az a két hölgyemény olyan tekintet-atomháborút vívott, hogy azt hittem ott maradunk!

A Herceg, meg kell mondjam, igen erőteljes személyiség. Tiszteletreméltó egyéniség. De hát a hagyomány az hagyomány...a kötelező körök letudása után indult be a szociális élet a bálon.

Meg is engedték, hogy Katerinát előléptessem. Alig várom, hogy elmondjam neki!

Jah, meg be is osztottak mellém egy másik újoncot. Ezt a Marco gyereket. Nem tűnik rossz arcnak. 

Szriptíz bárja van! Mekkora jó!

Nah de ez nem úgy megy ám. Feladatot is kaptunk...komolyan mondom. Jah, de most írok, nem baj.

Nah! Van a városban egy rosszarcú gyerek, valami szeta szita SZETITA. Elvileg ő is közénk való csak pofátlan és maffiásan tönkre kell tennünk...

Persze! Miért nem ezzel kezdted? Hát én pofi vagyok ebben!

Nah de itt jön a slusszpoén(?)   csattanó(?)   lényeg (!)

Ő is a drogbizniszben utazik, szóval felveszem vele a kapcsolatot, aztán onnan indulunk.

Megjött Katerina…

Oleg naplója: Az első igazi éjszaka

Eljött az éjszaka. Az első igazi éjszakám vámpírként. Mióta beszálltam ebbe a vérszívós buliba az egész olyan volt, mint egy hosszú fáradtságos tanfolyam. Kemény munka, fegyelem és párszor technikai dolgokban úgy kijavítani tanárom, hogy ne legyek sértő. Pontosan olyan volt az egész, mintha újra tanulnék mindent, csak egy fél napom volt erre és még a rendes üzleti ügyeimet is kézben tartani.

   Várakozva néztem így a bemutatkozásom elé. Végre vége lesz a sok zavaros tanításnak és igazi vámpírokkal fogok találkozni. Eddig atyámon kívül csak a másik gyermekével találkoztam, akire még úgy sem tudok felnézni, hogy egyértelműen erősebb nálam...még. Izgatottan álltam hozzá az éjszakához...ami rögtön elillant, amint beléptem a Királyi Palota nagy bálterembe. Amennyiben nem lett volna ott atyám, összeszartam volna magam a Hercegtől. Egész végig éreztem egy belőle áradó nyomást, ami mintha engem akarna összenyomni. Az ott töltött idő alatt egész végig megmaradt ez az érzés, hiába láttam párszor rápillantva, hogy egyáltalán nem foglalkozik velem. Egyedül atyám mellett éreztem magam biztonságba...és mikor találkoztam nagyatyámmal. Astratius közelében, szinte teljesen megszűnt a Herceg jelenléte. Hiába nézett ki úgy az elsőszülöttem, mintha az ókori Athénból lépett volna ki, a közelében úgy éreztem, büszke vagyok a klánomra és a származásomra. Először értettem meg Gillis tanításait, mi is Brujahnak lenni. 

   Ekkor hívott magához a Herceg. Hallottam, más is most lesz bemutatva, de csak most láttam meg először őt. Igaz, először a nemzőjét, egy alacsony, gyönyörű nőt vettem észre, akiről le se vettem volna a szemem, ha nem rettegtem volna a Hercegtől. Mostanra minden lendületem eltűnt. A bemutatkozás és kikérdezés pont olyan volt, mint egy szar vizsgázás. Rövid, izzasztó és a végén úgy érzed, minél gyorsabban menekülni akarsz a helyszínről. Utána végre volt időm megvizsgálni új társamat. A csávó nagyon hasonlított valamelyik híres amerikai színészre, csak picivel szürkébb alak volt. Rövid csevej után rögtön levágtam, hogy egy igazi izomember elintéző. Emlékeztetett arra, ha nem lennének jó kapcsolataim és befolyásom, én is hasonló munkába lennék kényszerítve. A másik kettő, akivel majd együtt kell dolgoznom, még nem jelent meg, úgyhogy ketten kaptunk egy rövid feladatot: valami Szerecsen fazont kell elintéznünk.

   A két öreg gyorsan lelépett, akik közül a nőt többször is megnéztem. Kapóra jött a kellemes látvány (bár már nem volt annyira az, mikor megláttam bosszúsan), ugyanis próbáltam atyám tekintetét elkerülni, mivel nem tudtam, mennyire mérges rám, hogy segítenie kellett a hagyományoknál. Anders, a másik, meggyőzött, hogy lépjünk le és kezdjünk neki a feladatunknak. A következő óra elég eseménytelenül telt. Egyrészt haveromat, G-t, meglátogattuk, akiről még mindig nem tudom eldönteni, a nőket vagy a férfiakat szereti. Utána felkerestük Anders családját is, aki tőlük szerzett be infókat, miközben én utánajártam G által adott újságírónak, aki segíthet lejáratni a Szerecsent. A csávóról végül elég jó képet kaptunk: egy hájas, perverz és igen nehézsúlyú maffiózó. Tipikusan az a fajta, akit a lehető legmesszebbről elkerülök. Elautóztunk a raktárához. Hiába ismerek sokakat a kikötőben, akik egy hívásomra rögtön jönnek segíteni, ez a rész mindig is egy vakfolt volt számomra és senkit sem tudtam felhajtani, akinek köze lehet ehhez a helyhez. Nem szívesen vallom be, de fogalmam sem volt, hogyan kezdjünk neki a feladatnak.

   Ekkor jelent meg a két járkáló hulla. Valami Kalap vagy mi volt a nevük. Ráhagytam a velük való tárgyalást Andersre. Nem akartam, hogy látszódjon, mennyire szarul érzem magam a megtorpanásunk miatt. A két látszólagos vámpír üzletet ajánlott: ők adnak nekünk egy tervet, minden szükséges cuccot biztosítanak hozzá, nekünk pedig le kell játszanunk a bulit. Belementünk...utólag visszanézve ez is mutatja, mennyire kétségbeesettek voltunk. Nekem a Szerencsen kikötőbeli fegyverlerakatát kellet a levegőbe repítenem, míg Andersnek kompromittáló képeket kellett beszereznie az újságírónak. Kaptam a kisebb Kalaptól egyenruhát, fegyvert, robbanószert és bejuttatott a raktárba. Itt borult az egész terv. A szerkezet elhelyeztem, de rögtön megszólalt a riasztó is. Járkáló halottak, szetita ghoulok és fél kikötőt letaroló robbanás. Az egész szívás volt, ha nem lett volna rajtam kevlar, valószínűleg szarrá lyuggattak volna. Anderssel szó szerint ez is történt, majdnem ott is hagyta a fogát. Ő csak annyit mesélt az estéjéről, hogy kiborult a bili, aminek eredményeképp a swat és az egyiptomi emberei lejátszottak egy harmadik világháborút. Ettől függetlenül a  hullák terve bevált: a Szerecsennek annyi, ugyanis az üzletét berobbantottuk és őt lejárattuk...csak a Herceg nem örült neki teljes szívből, hogyan is valósítottuk meg. Igazából ha nem lettem volna hullafáradt, akkor még attól is féltem volna, hogy ott rögtön helyben lefejez. Ennek ellenére úgy látszik, elfogadtak...csak remélem az atyám nem fog kiakadni az első éjszakámon...

Oleg Jurij

Részlet Marco Von Frudellan Amszterdam monitorjának levelezéséből Isabella Brosalloval, Sevilla monitorával

Kedves Izabella!

Hálás vagyok kedves szavaid nyomán, és ezúton szeretnék beszámolni ama tényekről mik városunkban estek meg az elmúlt éjszakák folyamán. Válaszom remélem elégedettséggel fogja eltölteni régen halott szíved, mi habár az anyag világában sötét és élettelen, azonban az érzelmek síkján fényes lánggal világít. 

Városunkban az utóbbi éjszakák során több jelentősebb eseményre is bizony sor került. Nagyobb összefüggéseket sejtek a történetek mögött, de még egyenlőre Ahriman fátyla fedi az igaz valót, így találgatásokba nem bocsátkoznék, mert nem tisztem megalapozatlan képzetekkel terhelni elméd, így egyenlőre maradnék az egyszerű, ámde világos tényeknél.

Négy ifjút avattak a herceg előtt, és habár jót mosolyogtam azon tényen, hogy Gerolt ismét kinyilvánított a hatalmát egy elízium keretein belül, ami ellent mond az egekig magasztalt hagyományoknak, mégis el kell ismernem, hogy hatásos volt, mivel még az én akaratomat is irányába fordította. A négy gyermek habár ifjak a szó minden értelmében, vérük ereje nem lebecsülendő, és cselekedeteik figyelemre méltóak lehetnek, de mégsem előlegezem meg nekik a teljes bizalmat, mert azt csak az idő adhatja meg.

Az első gyermek, Malkáv klánjának szülötte, Jakob nemzette. A második nem más, mint Izabella bemutatottja, így jelentős befolyással bírhat, ha atyja akaratának megfelelően cselekszik. A harmadik némi aggodalomra adhat okot Geroltnak, mert nem feledhetjük az incidenst, mit Agathe okozott színrelépésével, ami azóta is fájó pont lehet az uralkodó nemlétének múltjában, azonban a kontraktus miatt nem tehet semmit, és habár történt mi történt, a fenyegetést, mit ittléte jelent a szabbatnak minden csak nem figyelmen kívül hagyható. A negyedik gyermek habár utolsó a sorban, nem utolsó származásában, mivel nemzője nem más, mint Gillis, Astratius, a karthágói. Mit van még mondanom?

Remélem, értékeled azon igyekezetemet, hogy megfeleljek a kívánalmaknak, és egykor tett ígéretünknek. Habár miénk a végtelen, mégis türelmetlenül várom válaszod.

kelt 2013 január havában

Marco Von Frudellan

Drága Izabella!

Örömmel vettem leveled, igen érdekes, mit városodban zajlik, de ezúton is kérlek, hogy vigyázz létedre, ne tedd kockára, mit veszítesz, hisz a végső halált semmi sem éri meg. Az első két ifjú megkapta státuszát a városban. Az atyák tekintélye a gyermekekre vetült, hisz úgy zsongták körbe a gyermekeket az elsőszülöttek, mint szúnyog a véres húst. Szánalmas látvány, hogy apró előnyökért mit fel nem adnak méltóságukból, de nem ítélkezem, hisz egykor magam is cselekedtem volt hasonlót, azonban a kor és a bölcsesség megtanított arra, hogy az ilyen hívságoknak igazi értéke nincsen, mert soha fel nem érhetnek egy, a vér szentsége alatt köttetett ígéret igazával. A herceg kihasználta az alkalmat, és úgy gondolta, hogy véget vet annak a fertőnek, mit Szet okozott a városban. Ehhez eszköznek, hogy folt ne essen patyolat hírnevén egy független klánnal szemben, nem álltallott felhasználni a két ifjút. Habár talán akad esélyük, mégsem tartom jó ötletnek, mert túl nagy az esélye, hogy valahol hibáznak, és az minden kánitára veszélyt jelenthet.

Enyhe érdeklődéssel figyelem, hogy mit fognak cselekedni, mert a kígyó már felfigyelt, és mint olyan, nem hiszem, hogy sokat fog várni, hogy alattomos mérgét áldozatába fecskendezhesse.

Sokkalta érdemesebb azonban a figyelemre a második két ifjú, Agathe és Gillis gyermekei. Ugyanis avatásuk estéjén már felkeltették a herceg figyelmét, és ez akárhogyan is, de mindenképpen elismerésre méltó, még a maga botor mivoltában is.

Történt pedig, hogy Gerolt az újakat is a régeik mellé állította cselekvésüknek folyamatában, hogy megszabaduljon a vipera fertőjétől.

Meg kell említenem, hogy habár a várost a és azon belül is a centrumot erős kézzel tartja a kamarilla, azonban mindig voltak és mindig lesznek, kik magukra nézve semmit sem tartanak érvényesnek és a saját útjukat fogják járni. Nem vétlen mi történt, hisz az ifjakat kihasználva a városban régóta jelen lévő két samedi bosszút állt egy régi sérelmen. Ennek folyományaként a hatalmas erőket engedtek szabadjára a kikötőben, elpusztítva a kígyó bevételeinek egy jelentős részét, majd nem álltallottak rávenni az ifjakat, hogy kompromittálják ezt tetézve legerősebb halandó szövetségesét is, szabályos harci helyzetet teremtve a városban.

És mindezt azon az éjszakán, mikor elnyerte a két ifjú a jogot a való létezésre. Bizony mondom, óvatosak sohasem lehetünk eléggé, és habár a magunkféle sokat látottaknak szokása lenézni az ifjabb generációt, ebben a világban ezt nem tehetjük meg mindenféle következmény nélkül, hogy egy marék sár egy fél kikötőt romba képes dönteni.

Komoly következményekkel számolhatunk, mert félek tőle, hogy itt több hatalom is meg fog mozdulni az események hatására. Ígérem, mindenről hűen be fogok majd számolni.

Ezennel zárom soraimat, mielőbbi leveled reményében.

Marco Von Frudellan

kelt 2013 február havában