Kedves Izabella!
Hálás vagyok kedves szavaid nyomán, és ezúton szeretnék beszámolni ama tényekről mik városunkban estek meg az elmúlt éjszakák folyamán. Válaszom remélem elégedettséggel fogja eltölteni régen halott szíved, mi habár az anyag világában sötét és élettelen, azonban az érzelmek síkján fényes lánggal világít.
Városunkban az utóbbi éjszakák során több jelentősebb eseményre is bizony sor került. Nagyobb összefüggéseket sejtek a történetek mögött, de még egyenlőre Ahriman fátyla fedi az igaz valót, így találgatásokba nem bocsátkoznék, mert nem tisztem megalapozatlan képzetekkel terhelni elméd, így egyenlőre maradnék az egyszerű, ámde világos tényeknél.
Négy ifjút avattak a herceg előtt, és habár jót mosolyogtam azon tényen, hogy Gerolt ismét kinyilvánított a hatalmát egy elízium keretein belül, ami ellent mond az egekig magasztalt hagyományoknak, mégis el kell ismernem, hogy hatásos volt, mivel még az én akaratomat is irányába fordította. A négy gyermek habár ifjak a szó minden értelmében, vérük ereje nem lebecsülendő, és cselekedeteik figyelemre méltóak lehetnek, de mégsem előlegezem meg nekik a teljes bizalmat, mert azt csak az idő adhatja meg.
Az első gyermek, Malkáv klánjának szülötte, Jakob nemzette. A második nem más, mint Izabella bemutatottja, így jelentős befolyással bírhat, ha atyja akaratának megfelelően cselekszik. A harmadik némi aggodalomra adhat okot Geroltnak, mert nem feledhetjük az incidenst, mit Agathe okozott színrelépésével, ami azóta is fájó pont lehet az uralkodó nemlétének múltjában, azonban a kontraktus miatt nem tehet semmit, és habár történt mi történt, a fenyegetést, mit ittléte jelent a szabbatnak minden csak nem figyelmen kívül hagyható. A negyedik gyermek habár utolsó a sorban, nem utolsó származásában, mivel nemzője nem más, mint Gillis, Astratius, a karthágói. Mit van még mondanom?
Remélem, értékeled azon igyekezetemet, hogy megfeleljek a kívánalmaknak, és egykor tett ígéretünknek. Habár miénk a végtelen, mégis türelmetlenül várom válaszod.
kelt 2013 január havában
Marco Von Frudellan
Drága Izabella!
Örömmel vettem leveled, igen érdekes, mit városodban zajlik, de ezúton is kérlek, hogy vigyázz létedre, ne tedd kockára, mit veszítesz, hisz a végső halált semmi sem éri meg. Az első két ifjú megkapta státuszát a városban. Az atyák tekintélye a gyermekekre vetült, hisz úgy zsongták körbe a gyermekeket az elsőszülöttek, mint szúnyog a véres húst. Szánalmas látvány, hogy apró előnyökért mit fel nem adnak méltóságukból, de nem ítélkezem, hisz egykor magam is cselekedtem volt hasonlót, azonban a kor és a bölcsesség megtanított arra, hogy az ilyen hívságoknak igazi értéke nincsen, mert soha fel nem érhetnek egy, a vér szentsége alatt köttetett ígéret igazával. A herceg kihasználta az alkalmat, és úgy gondolta, hogy véget vet annak a fertőnek, mit Szet okozott a városban. Ehhez eszköznek, hogy folt ne essen patyolat hírnevén egy független klánnal szemben, nem álltallott felhasználni a két ifjút. Habár talán akad esélyük, mégsem tartom jó ötletnek, mert túl nagy az esélye, hogy valahol hibáznak, és az minden kánitára veszélyt jelenthet.
Enyhe érdeklődéssel figyelem, hogy mit fognak cselekedni, mert a kígyó már felfigyelt, és mint olyan, nem hiszem, hogy sokat fog várni, hogy alattomos mérgét áldozatába fecskendezhesse.
Sokkalta érdemesebb azonban a figyelemre a második két ifjú, Agathe és Gillis gyermekei. Ugyanis avatásuk estéjén már felkeltették a herceg figyelmét, és ez akárhogyan is, de mindenképpen elismerésre méltó, még a maga botor mivoltában is.
Történt pedig, hogy Gerolt az újakat is a régeik mellé állította cselekvésüknek folyamatában, hogy megszabaduljon a vipera fertőjétől.
Meg kell említenem, hogy habár a várost a és azon belül is a centrumot erős kézzel tartja a kamarilla, azonban mindig voltak és mindig lesznek, kik magukra nézve semmit sem tartanak érvényesnek és a saját útjukat fogják járni. Nem vétlen mi történt, hisz az ifjakat kihasználva a városban régóta jelen lévő két samedi bosszút állt egy régi sérelmen. Ennek folyományaként a hatalmas erőket engedtek szabadjára a kikötőben, elpusztítva a kígyó bevételeinek egy jelentős részét, majd nem álltallottak rávenni az ifjakat, hogy kompromittálják ezt tetézve legerősebb halandó szövetségesét is, szabályos harci helyzetet teremtve a városban.
És mindezt azon az éjszakán, mikor elnyerte a két ifjú a jogot a való létezésre. Bizony mondom, óvatosak sohasem lehetünk eléggé, és habár a magunkféle sokat látottaknak szokása lenézni az ifjabb generációt, ebben a világban ezt nem tehetjük meg mindenféle következmény nélkül, hogy egy marék sár egy fél kikötőt romba képes dönteni.
Komoly következményekkel számolhatunk, mert félek tőle, hogy itt több hatalom is meg fog mozdulni az események hatására. Ígérem, mindenről hűen be fogok majd számolni.
Ezennel zárom soraimat, mielőbbi leveled reményében.
Marco Von Frudellan
kelt 2013 február havában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése