Lehetne-e annál szebben kezdeni az éjszakát, hogy bekapok egy akkora jobbost, ami majdnem letépte a fejem?
Gillis ugyanis legfinomabb eszköztárát bevetve fejezte ki véleményét az első éjszakámról. Igazi úriember módjára kent fel a falra, majd atyai szeretettel addig verte a pofám, amíg meg nem ígértem neki, hogy még egyszer nem robbantom fel fél Amszterdamot.
Mire rendbe szedtem magam és elindultam a Palota felé sikerült beszerezni az egyik hozzánk csapott tag elérhetőségét, akivel Anders fel is vette a kapcsolatot, mivel lepasszoltam neki a telefonálgatás dicsőséges feladatát. Mikor megérkeztem, csak fél szemmel tudtam megszemlélni a két fazont. Egy elegáns csávó, aki teljesen okésan nézett ki és egy furcsa fazon. Utóbbi az előbbihez hasonlóan öltönyben volt, azonban szinte ordított róla, hogy nem ez a szokásos öltözéke, főleg, hogy a jobb lábán egy olyan szorító volt, amit a biciklisek használnak. Anders meg jobban összeszedte magát, mint ahogy én magamat. Rendesen azonban esélyem se volt őket megfigyelni, ugyanis megmozdulni sem nagyon mertem, ugyanis mellettük ott voltak a nagyágyúk. Az elragadó udvarmesterhez volt szerencsém és az elsőszülöttemhez is. Mellettük volt egy pszichopatának tűnő Erzsébet királynő és nem az újfajta verzió, hanem a középkori. Ott volt még Anders atyja, aki egyszer rám nézett és rögtön láttam, megakar ölni. Mellettük XXI. századi titkárnő/üzletasszonynak tűnő negyedik elsőszülött üdítően visszafogott látványt nyújtott a társaihoz képest. Természetesen a célpontjuk én voltam, szépen kifaggattak, majd megállapították, hogy Anders megszívta...de nagyon. Vérkötelék a Samedivel. Én meg azt hittem rosszul jártam a kora esti veréssel, pedig kaptam egy olyan jobbost, hogy még akkor sem tudtam gyorsan jobbra forgatni a fejem.
Ezek után történt meg az összeismerkedés a kotériával, akikkel egy évet és egy éjszakát, azaz most már csak egy évet kell közösen eltölteni. Nézzük csak: Anders, a tipikus maffiózó. Mellette ott van Herbert, egy hippi fazon és coffee shop tulajdonos. Biciklivel. Vámpír-bicikli. Lehet, hogy füves, de ez nekem ettől függetlenül sok (jól láttam, hogy a keze alatt egy megerősített könyökvédő van???). Hm...tényleg, egy vérszívó tudja egyáltalán élvezni az anyagot? A csapat utolsó tagja Marco egy sztriptízbár tulajdonos. Első ránézésre neki van leginkább helyén az esze, az üzlete elég szép és igényes, a felhozatal dolgozók szintjén meg elég jó ízlésre utal.
Ekkor érkezett meg a szetita, akit négyünkre kiszabott feladat célszemélye volt. A kígyó úgy látszik ezzel teljesen tisztában van és a legnyugodtabban besétál hozzánk és kijelenti: megakar velünk egyezni. A tárgyalást leginkább Marco vezette, én párszor bekapcsolódtam, a többiek pedig hellyel-közzel asszisztáltak. Végeredmény: az egyiptomi lelép a lehető legkisebb veszteséggel, mi pedig rátehetjük a kezünket a területére...megfelelő összegért. Ja és amúgy meg még a ránk hárított feladatot is teljesítettük. Hiába tudtam, hogy a Szerencsen kiesésével meggyengült a helyzete, ettől függetlenül elég nagymenőnek tűnt. Jobb, hogy lelépett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése